Mielőtt érdemben bele lehetne vágni a rendszer motorját képező logikai váz felépítésébe, egy részben filozófiai kérdést célszerű mustra alá venni: azt az „ember modellt”, másképp karaktermodellt, amelyet a szerepjáték magáénak tekint. Az „emberkép” szerepe elsősorban a tulajdonságcsoportok kijelölésénél, illetve a szabályrendszer határainak meghatározásánál játszik döntő szerepet, hiszen csak olyan elemekre lehet egyértelmű útmutatásokat meghatározni, amelyek a vizsgált absztrakciós szinten a motor részét képezik.
A FIX 1.0-s szabályrendszerében, amely öröklődik a 2.0-s struktúrába is, az „emberkép” három komponens kölcsönható egységéből áll össze. A kölcsönhatás ez esetben arra utal, hogy a komponensek jellegzetességei egyúttal meghatározott kapcsolatokon keresztül befolyásolják egymást, nem autonóm létezők. A három alkotó: a FIZIKAI komponens, a MÁGIKUS AFFINITÁS és a PSZICHÉ, amelyeket és kapcsolatukat a mellékelt ábra szemléltet. A nyilak az erőhatásokat írják le. Eszerint a fizikai jellemzően lerontja a mágikus affinitás hatását, amely viszont erősíti a pszichét, míg utóbbi gyengíti a fizikait. Ebből kifolyólag bármely deklarált entitás vagy mágikus és psziché, vagy a fizikai komponens esetében lehet kiemelkedő.
A FIZIKAI KOMPONENS tartalma olyan kézzelfogható paraméterekben határozható meg, amelyek az entitás testi adottságaival függenek össze, például hogy mennyire izmos a karakter, milyen fejlett az állóképessége stb.
Ezzel szemben a MÁGIKUS AFFINITÁS teljesen elvont fogalom, a lét síkján nem mérhető és mutatható ki, azt az erőteret és az entitás vele való kapcsolatának erősségét jelöli, amely a FIX fantáziavilágát összeheggeszti, és alkotó energiaként fogja közre.
A PSZICHÉ nem azonos a mágikus affinitással, inkább egyfajta tudati, pszichotikus energia, amely nem kívülről, hanem a karakter elmeállapotából következik. Az erős psziché olyan tulajdonságokban jut kifejezésre, mint a kreativitás. Kiemelkedő szerepe a karakter integritásának megőrzésében van. Kicsit hasonlít a freudi „Én” és „Felettes-én” fogalom egyes elemeire. Mintegy kontroll alatt tartja az entitás ösztöneit, megőrzi annak test feletti uralmát.
A modell természetesen bővíthető, az egyik alapvető és a szerepjátékok körében igen gyakori kiterjesztése a személyiség, adott esetben a jellem beépítése. A FIX klasszikusan ezeket a szabályrendszeren kívül kezeli, a karaktert játszó személyre bízza, hogy milyen személyiségjellemzőkkel rendelkező karaktert hogyan épít fel és alakít. A tervezéshez támpontot nyújt, de belsőleg nem tartja ezt a pillért kontroll alatt, nem bünteti, de nem is jutalmazza.
Összességében tehát a fenti „ember modell” adja a bázisát mindazoknak a tulajdonságoknak, amelyek a karakter éles szituációban való működésére döntő befolyást gyakorolnak, különösen a fajra, a felsőkasztokra és a nemre.
