Az asztali szerepjáték eszközei közül – a szabálykönyv mellett – a karakterlap az egyik legmeghatározóbb elem. Feladata, hogy segítségével nyilvántartható legyen minden olyan egyedi adat, amely az adott karaktert jellemzi. Egy jól megszerkesztett karakterlapnak minden, korábban jelölt kritériumnak meg kell felelnie, amelyek ezen eszköz tekintetében a követező formában értelmezhetőek:

Idő kritérium – A karakterlap „megtanulása”, azaz annak az elérése, hogy már nem kell keresgélni a dolgokat rajta, hanem a játékos tudja, hogy mely információt hol találhatja meg, nem vehet igénybe 15 percnél többet. Ezt a karakterlap „zsúfoltságának” csökkentésével és logikus strukturálásával lehet elérni.

Stilisztikai kritérium – A karakterlapon található megfogalmazások tömörek, lehetőleg egy szavasak, illetve azonosak legyenek a könyvben előforduló fogalmakkal. Azaz, ha a kötet életerőről beszél, akkor a karakterlapon ne életenergia szerepeljen.

Figyelemfókusz kritérium – A karakterlap maximum egy oldalas lehet.

Rendezettség kritérium – Ha a képzettségeket ABC sorrendben tárgyalja a szabálykönyv, akkor a karakterlapon is ABC sorrendben szerepeljenek. Lehetőleg azonnal másolhatóak legyenek az adatok a karakterlapra, ne kelljen őket átszámítani, átrendezni.

Kalandmester kritérium – A karakterlap úgyis kitölthető legyen, hogy a játékos csak a karakteralkotás című fejezetet olvassa el és nem ismeri minden részletében a rendszert. Ez a kritérium különösen fontos a hobbival történő barátkozás szempontjából, mivel a tapasztalat az, hogy a nagy terjedelem a játékosok jelentős részét eltántorítja a kalandoktól. Elég arra a jelenségre gondolni, amikor egy baráti kör elkötelezi magát valamilyen komolyabb társasjáték mellett, majd amikor elindul a szabálykönyv lapozgatása, pár perc múlva kialakul a konszenzus, hogy inkább kezdjék el, aztán majd közben jönnek a dolgok. Ezt a lehetőséget az asztali szerepjátéknak is nyitva kell hagyni.

Memória kritérium – A karakterlapon lévő fő tulajdonságok olyan rendezett struktúrába kerüljenek, amely egy idő után lehetővé teszi annak „emlékezetből” való előhívását. Például az azonos jellegű paraméterek, pl. a képzettségek egy blokkba rendezve szerepeljenek.

Redundancia kritérium – A karakterlapra csak a legfontosabb és legszükségesebb információk kerüljenek. Ne legyenek öncélú, funkció nélküli paraméterek. Elvi síkon filozofálás tárgyát képezheti, hogy mennyi adatnak célszerű egy karakterlapon szerepelni. A paraméterek számának növelésével a karakterlap egyre mélyebb rögzítését teszi lehetővé a karakternek, ugyanakkor ezáltal a kezelhetősége is drámaian csökken. Éppen ezért a redundancia kritérium lényegében a Pareto-elv alkalmazása a karakterlapon közölt adatokkal kapcsolatban.

Fejlődési kritérium – A karakterlap ne veszítse el funkcionalitását a karakter fejlődésével, tegye lehetővé annak nyomon követését. Ugyanakkor a kezdő karaktereknek se üres blokkokat kelljen nézegetnie. Lényegében ez a kritérium arról szól, hogy a karakterlap elemeit annak a célnak megfelelően kell kidolgozni, miszerint a lehető legtöbb modul már a kezdő karaktereknél is funkcionáljon, ugyanakkor azok szerepe a karakter fejlődése során fokozódjon.

Kauzalitás kritérium – Az egymáshoz közelebb elhelyezkedő információk között szorosabb legyen az ok-okozati kapcsolat, mint a távolabbiak között.

A FIX leginkább változékony eszköze a karakterlap, ennek megfelelően a kötet megjelenéséig az egyes típusok számozásra kerülnek. A számozás teremt kapcsolatot a később feltöltésre kerülő virtuális karakter irányító „programmal”.